Blog

Tehát nézzük, honnét is indulok. A lista mindkét oldalon (mim van, mim nincs) ennél jóval hosszabb is lehetne, csak a legfontosabbakat emeltem ki, amelyek – úgy érzem – a legmeghatározóbbak most számomra.

AMIM VAN…

0. Bátorságom a változáshoz

Gyerekkoromtól fogva volt bennem egy masszív ellenállás a vállalkozói lét iránt. Apukám vállalkozó volt, jól is ment neki, de nem tudott bánni a pénzzel, jóhiszeműsége révén könnyen befolyásolható (és becsapható) volt, emiatt rengetegszer hallottam otthon, hogy aki gazdag, az szemét, lop, csal, hazudik. 

Bár ésszel már felülírtam ezt a paradigmát, valahol legbelül még mindig ott munkálkodik bennem, és az élet előszeretettel tol is elém olyan egyéneket, akik ezt a sztereotípiát remekül alátámasztják.

Szerencsére látok – és keresek! – ellenpéldát is, ami reményt ad, és hajt tovább, hogy így is lehet és csak rajtam múlik, melyik csoporthoz akarok tartozni.

Kamaszként sokszor éreztem úgy, hogy semmihez nincs tehetségem, vagy ha van is, az nem elismerésre méltó, épp ezért azt gondoltam, semmi másra nem is vagyok jó, minthogy másoknak engedelmeskedjek és teljesítsem a kéréseiket. Viszont mindig szólt egy lázadó hang is, aki azt pusmogta, ez nem igaz. 

A vállalkozói lét felvállalása mérföldkő volt az életemben, hogy elhittem, meg tudok állni a saját lábamon, képes vagyok teremteni.

1. Egy elég kiterjedt ügyfélköröm, ami azonban nem teljesen irányított.

Tudatosan építettem az elejétől fogva a márkámat, amit fenn is tartok, rezonál az ügyfeleimmel, jól megértjük egymást. Akikkel „gondom” akad, ott az elején elválnak útjaink, és nekem ettől nincs rossz szájízem. 

Ami viszont kevésbé jó, hogy random esnek be az ügyfelek, ajánlások és olykor a Google révén, a munka mennyisége nem kiegyensúlyozott. Szerencsére a nagy többség fizetőképes ügyfél, akik még örülnek is, hogy „csak ennyi?!”-ért dolgozom, azonban még mindig előfordul, hogy belekényszerülök olyan helyzetekbe, amikor ár alatt dolgozom. 

Itt persze benne vagyok én is vastagon, hogy nem mindig merem elkérni azt az árat, amit valójában kellene, illetve inkább elvállalok valamit olcsóbban, minthogy egyáltalán ne legyen bevételem. (Az árazással kapcsolatban amúgy is vannak defektjeim, blokkjaim, tudásbéli hiányosságaim, szóval fejlesztendő minden szempontból.)

2. Oktatási tapasztalatom.

Oké, nem annyi, mint aki csak oktatásból él, de akármilyen munkakörben dolgoztam, valahogy mindig „belekeveredtem” olyan szituációkba, hogy taníthassak. Az ügyfeleknek is rendszeresen tartok tréningeket és volt időszak, amikor a honlap megrendelésekben nem bővelkedő hónapokat oktatási tevékenységgel vészeltem át. Szeretem a tudást tovább adni, és állítólag érzékem is van hozzá. 

Furcsa, hogy bár óvodás koromtól fogva  úgy érzem, ez az utam, mégsem adatott meg soha, hogy csak ezzel foglalkozzam. Talán azért, mert nem is kell, hogy 100%-ban az életem meghatározója legyen és ezt már elfogadtam.

3. Egy hatéves kislányom.

A felsorolásban talán furán hangzik, mint „tétel”, de nem lehet elmenni a kis 6 éves mellett. 🙂 Miatta IS lettem vállalkozó, hogy valóban ott legyek neki, amikor kellek, és a legtöbb esetben ott is vagyok, de ha őszinte vagyok magammal – ez nem jelent mindig minőségi időt. A nyári szünetben, vagy a beteges időszakokban éjszaka dolgozom, ami eléggé megterhelő, és már nem tudom magam 4-5-6 óra alvással kipihenni magam, így aztán napközben nem vagyok mindig a toppon.
Ő a motivációm, hogy amikor feladnám, akkor is folytatom és a megoldáson dolgozom.

4. Jó nagy adag megfelelési kényszerem és szolgálatkészségem.

Ez lehetne akár előny is, és igyekszem rá nem átokként tekinteni, de sajnos a legtöbb esetben ezt úgy élem meg, hogy „már megint mindenkire volt időm, csak magamra nem”. Ráadásul, ha épp „semmit” nem csinálok, akkor lelkiismeretfurdalásom van sokszor – „bezzeg filmnézés helyett most foglalkozhattam volna a termék-fejlesztéssel”. Persze a másik oldal ilyenkor beszól, hogy dolgoztál egész héten (beleértve sok esetben a hétvégét is) ma már eleget, jár neked szombat este a film-nézés. De ez sajnos nem alapjárat. Bennem van, hogy „kiérdemeljem” a dolgokat és képes vagyok emiatt sokkal többet adni, mint ami ténylegesen elvárható lenne. És persze ha csak a „minimumot” teljesítem, akkor még sz…-ul is érzem magam, hogy nem adtam bele mindent.

AMIM NINCS

1. Időm

Amit úgy is lefordíthatnék, hogy nincs hatékony időmenedzsmentem, jó szokásaim, kellő mennyiségű önbizalmam. Mert arra jutottam, hogy ezek a tényezők azok, amelyek miatt nem jut időm magamra, és a vállalkozásom fejlesztésére. Ha bejön egy levél egy ügyféltől azonnal ugrom, és minden mást félreteszek. Próbálgatom, ízlelgetem, hogy mi van akkor, ha kikapcsolom az emailes ablakot, de eddig sajnos azt tapasztalom, hogy még szabadság alatt is inkább dolgozom egy kicsit, különben képtelen lennék pár nap alatt a soron következő feladatot és a szabi alatt felgyűlt munkákat is elvégezni. Nehezemre esik meghúzni a határt, hogy most ezt csinálom és nem mást, akármi is lesz…

2. Az a havi bevétel, amivel elégedett lennék

Szándékosan nem azt írtam, hogy „nincs elég pénzem”, mert végülis mindig mindenre jut, amire nagyon akarom. (Az már megint más kérdés, hogy elég kevés dologgal beérem.) De azért még lenne sok minden más is, amire kéne az a pénz… 

Attól az idealizált képtől, hogy heti max. 4-5 napot dolgozom, és napi 3-4 óra munkával a többszörösét keresem a mostaninak, mindemellett van időm magamra is (szépítkezés, sport, ruházkodás, meditálás, UTAZÁS, főzés, barátok, olvasás, tanulás stb.), és a nyári szünetet teljesen a kislányomnak tudom szentelni és értelmesen eltölteni… ettől olyan messze vagyok, amihez képest a Makó-Jeruzsálem táv csak egy köpés.

Sok -ráadásul szellemi- munkával „nem eleget” keresni lelkileg is megterhelő, hát még az a tény, hogy a pénzünk egyre kevesebbet ér, és gyakorlatilag még növekvő bevétel mellett is kevesebbre telik, az egyenesen elkeserítő.

3. Követendő mintám

A családban van több vállalkozó is, de egyiket sem tartom jó példának. Van olyan, aki sokat dolgozik, keveset keres (mint én :D); a másik sokat keres, de elszórja, nincsenek tartalékai, sem ambíciói, hogy még magasabb szintre emelje a vállalkozását; a harmadik nem kamatoztatja a képességeit, el van, mint a befőtt és ezért nem lép szintet. Mindegyiktől tudok tanulni valamit, de egyik követésétől sem lennék sikeres, vagy legalábbis nem úgy, ahogy azt én szeretném.

Az ügyfeleim révén madártávlatból rálátok néhány vállalkozóra, akik szépen fejlődnek (vagy legalábbis úgy tűnik), ők igazi stratégák, akik mindig belefognak valami újba, amit sikerre is visznek. Bíznak magukban, és mindig megtalálják azokat az embereket, akikből „kihajtják” azt az eredményt, amit akarnak. Én „csinálós” ember vagyok, nem „dirigálós”, emiatt távol áll tőlem ez a vállalkozás-forma, egyszerűen elképzelni sem tudom magam egy csapat élén, aki vízionál, meghatároz, behajt. Csodálom őket, de ez nem az én utam. Én csapatmunkás vagyok, vagy szólista, de vezér semmiképp.

4. Stratégiám, amihez tűzzel-vassal ragaszkodnék

Ez talán az előbbiből fakad, hogy nem látom át, mitől működik valami és mitől nem, és ami a legfontosabb, egyáltalán mit kell tennem ahhoz, hogy jövedelmező vállalkozásom legyen. Sok-sok részfeladatot ismerek, de hogy ebből hogyan lesz pontosan egy működő rendszer… 

EGYSZERŰEN szeretném felépíteni a vállalkozásom és ráérezni és/ vagy megtanulni azokat a törvényszerűségeket, amelyek működnek.

Ez a blog erről fog szólni, a tanulásról, gyakorlásról, tapasztalásokról – és reményeim szerint lépésről lépésre a valódi változásról.

Ha van kedved Neked is elindulni a változás útján,  írd le Te is magadnak a kiindulási pontodat.