Kapóra jött, hogy épp a vonaton hallgattam az anyagot, így azonnal el is kezdtem gondolkozni azon, hogy mit is akarok valójában, és ami talán ennél is fontosabb: HOGYAN akarom elérni.  

Anno Joe Dispenza könyvében olvastam, hogy változni azért nehéz, mert az agy furmányos és alapvetően lusta. Ha tanulsz valami újat, annak a befogadása és az alkalmazása erőfeszítést igényel, gyakorlatilag egész gondolatsorokat, cselekvés-együtteseket kell újra huzalozni az agyban a legkisebb változáshoz is, az agy pedig jobb szereti a kényelmes, és megszokott dolgokat, ezért előszeretettel próbál mindig visszaterelni a megszokott üzemmódba.  Ezért a változás sokszor küzdelem, nem mindig elég csak eldönteni, rengetegszer kell megismételni az új cselekvést, vagy gondolatmenetet, hogy az váljon az agynak „kényelmessé”.

Szerencsére egy ideje már sokat gondolkoztam azon, hogy mit szeretnék, de mégis tetten értem magam, hogy belerondított a képbe egy kis „mit nem” is, úgyhogy gyorsan el is hessegettem ezeket a gondolatokat. Mert szerencsére jóra és rosszra nem lehet egyszerre gondolni, vagy az egyiknek engedünk teret, vagy a másiknak. Márpedig az egyetlen dolog, amit kontrollálni tudunk, az a gondolkodásunk és a gondolataink. Tehát ha tetten érjük magunkat, hogy az agy megint a kényelmes felé húzna, képesek vagyunk váltani, és azt mondani, máshogy akarom.

Tehát mit is szeretnék? Szeretnék továbbra is korrekt és becsületes maradni, és amennyire csak tudok, következetes lenni, ugyanakkor folyamatosan fejlődni, előre lépni szakmai és anyagi téren is. Az anyagi részét nem írom most le, mert azt már megfogalmaztam magamban, ez a mit is szeretnék már inkább a „hogyanra” vonatkozik tehát. 

Hiszek abban, hogy „trükközés” nélkül is lehet boldogulni, és nem minden értékesítés vetítés.  Úgy is el lehet adni, hogy sem az eladónak, sem a vevőnek nem lesz tőle gyomorgörcse és valódi win-win helyzet alakul ki. Az ügyfél boldog, mert pozitív irányba változott az élete, és én is, mert alapvetően bennem van a szolgálatkészség, mint erősség, és ezt számomra élvezhető módon kamatoztatom.

Szeretnék az értékesítés terén sikereket elérni, de a magam útján, mert számos olyan irányzat van, ami számomra minden, csak nem korrekt.  Látok is jó példákat, és tőlük akarok tanulni, nem a trükközőktől.

Ahogy ezen töprengtem, az élet hozta is a kísértést, és adta a lehetőséget a tanultak gyakorlására, és még abban is megerősített, hogy mit (hogyan) akarok. 

Történetesen aznap este, amikor a fent említett Brian Tracy előadást hallgattam, felhívott az egyik vállalkozó értékesítési munkatársa, hogy bemutasson nekem este f7-kor egy fantasztikus részvételi lehetőséget egy ingyenes workshopra, amin csupán 100-an vehetnek részt, és én is mehetek, amennyiben éves tagságot váltok a mit tudom én milyen klubjukba.  Ennél a pontnál állítottam le és közöltem vele, hogy ne mondja tovább, nem érdekel. Már eleve ott kattogott bennem, hogy legalább annyit kérdezett volna meg az értékesítő, hogy egyáltalán alkalmas időpontban hív-e…  Meg akkor ha ingyenes, miért kellene tagságot váltanom??? (Ismerve az illető árait, biztos voltam benne, hogy a tagság nem egy ebéd ára, szóval nagyon is betakarja a workshop árát is.) 

Jött a kérdés, miért? Őszintén elmondtam, hogy mi a problémám az értékesítési stílusukkal: manipulatív, és egyáltalán nem korrekt, mert ferdítenek bizonyos igazságokat.

Elmondtam neki, hogy ugyanez a sales-es csapat a nyár végén egy olyan mentorprogramot akart nekem eladni, ami közel 1.000.000 Ft lett volna, aztán amikor elmondtam, hogy nekem erre nincs pénzem, jött az érzelmi nyomásgyakorlás és az egyre alacsonyabb akciós ár mindenféle kedvező részletfizetési konstrukcióval, kedvezménnyel. A  végén már féláron is megkaptam volna a programot. Már itt megfordult bennem a világ:  Most akkor mi van – ha hülye vagyok, és azonnal belevágok, akkor dupla árat kellett volna fizetnem, mikor valószínűleg az 50%-os kedvezményes áron is szép haszna van az illető vállalkozónak?! Most akkor mégis mennyibe kerül ez a program valójában?!

Az érzelmi nyomás gyakorlás pedig ez a kijelentés volt: az igazán sikeres emberek gyorsan döntenek. Példaként „a vállalkozót” hozták (nem nevezem meg), aki nagyon gyorsan belevágott egy új üzleti lehetőségbe, amellyel pár hónap alatt megsokszorozta a bevételeit egy üzletbe való befektetéssel. A nyilvánvaló üzenet ez volt: ha TE is sikeres akarsz lenni, dönts itt és most, azonnal.  

A probléma ezzel az, hogy féligazság és ebben a kontextusban félrevezetés. Brian Tracy az előadásban pontosan rávilágított, hogy a sikertelenség egyik oka az, hogy az emberek akkor használják a gyors gondolkodást, amikor lassan és megfontoltan kellene gondolkodniuk. A sikertelen embereket az érzelmeik vezérlik, nem a gondolataik,  a sikeresek tájékozódnak, gondolkodnak, mielőtt döntenek. A sikertelen emberek másik jellemzője, hogy döntést hoznak, de épp akkor kezdenek el halogatni, amikor cselekedniük kellene. 

Kétlem, hogy a példaként említett vállalkozónak 5 perce lett volna eldönteni, hogy beszálljon a végül sok milliót hozó üzletbe, amibe ráadásul neki is milliókat kellett fektetnie. Való igaz, hogy Brian Tracy is gyors cselekvésre ösztönöz, de ezt nem a kockázattal járó döntésekre mondta, hanem például arra, hogy ha döntesz és valamibe belevágsz, akkor ne halogass, hanem csináld. 

Vagy, ha kiválasztasz egy, az üzletágadban sikeres szakértőt mentorodnak és az javasol valamit, hogy mit csinálj, mit olvass, akkor csináld meg azonnal. Ezekben az esetekben valóban nem kell gondolkodni, mert már eleve lezajlott előtte egy gondolkodási folyamat és megszületett egy átgondolt döntés, hogy kit választasz magadnak mentorodul. Bízol benne, tudod, hogy sikeres és el akarod tőle tanulni a sikeressé válás folyamatát.

Tanulság neked is: ha egyetlen sales hívásban akarnak téged rábeszélni egy „egyedülálló” lehetőségre, és jó sok pénzt akarnak kicsikarni belőled, ott azonnal, biztos lehetsz benne, hogy az érzelmeiddel manipulálnak, és egyáltalán nincs érdekükben, hogy átgondold, körül járd a témát és valóban sikeres ember módjára dönts.

Visszatérve az értékesítőre, összességében az volt a benyomásom, hogy nem azért megy lejjebb az ár, mert annyira segíteni szeretnének, és valóban a számomra legjobb megoldást keresik, hanem inkább azért, hogy fizessek be bármennyit, mert az illető jutalékot kap majd utánam. 

Erre akkor döbbentem rá, amikor elmondtam őszintén, hogy miért nincs rá pénzem, és mi minden történt velem az év folyamán, amiért most szorosabb a nadrágszíj és nem fogok senkitől kölcsön kérni közel 1.000.000 Ft-ot. Azt gondolom, egy tisztességes és empatikus sales-es ekkor abbahagyja az „akciózást” és nem akar  tovább lökdösni a „kifogáskezelési procedúrán”, hátha a végén mégis kiderül, hogy van pénzem, vagy adósságba verem magam, hanem megértően azt mondja: sajnálom és szívből kívánom, hogy talpra állj. Használd a könyvet, amit korábban megvettél, ezt és ezt a fejezetet ajánlom különösen, ami segíthet kimozdulni a jelenlegi helyzetedből. Na, EZ a fajta empátia és hozzáállás valóban segítő szándékról tanúskodott volna!

Tehát elmondtam az értékesítőnek, hogy milyen buktatói vannak az értékesítési folyamatuknak és én ezzel nem tudok azonosulni.

És most jött a totális öngól az illetőtől: érti az ellenérzésemet, de nem ért velem egyet, mert a tréningjeiken nem ezt az értékesítési technikát tanítják, hanem a xxx-salest. (Csak azért nem írom ki a technika nevét, mert nem szeretném, ha erről esetleg felismerhető lenne az illető vállalkozó.) Most őszintén, csak így kettőnk között, mennyire lehet hiteles a tanított technika, ha ők maguk sem alkalmazzák azoknál, akiket erre tanítani akarnak? 

Konklúzió: honnét tudod, hogy valódi szakértővel van dolgod? Onnét, hogy csak arról beszél, amit valóban  tesz is. 

Örültem, hogy korábban elgondolkodtam azon, miért volt ellenérzésem már az első sales-es híváskor és annak is, hogy egyáltalán hallottam ezekről az alapelvekről, mert pont ezért nem ugrottam bele egy rossz döntésbe, pusztán érzelmi alapon. Számomra nem hiteles tudás-forrás, aki ilyen módszerekkel értékesít, és nem akarok tőle tanulni. 

Az út még hosszú, de hálás vagyok azért, hogy anno a Voiz-ra találtam, ahol nagyon értékes könyveket és előadásokat hallgathatok. Úgy érzem nagyon sok mindenben kell fejlődnöm, szakmailag, pénzügyileg, és elsősorban a gondolkodásomat illetően. Például hogy ne kicsinyeljem le magam, ne legyen gombóc a torkomban, ha normál áron adok ajánlatot egy munkára, és a sort hosszan lehetne folytatni. Szeretnék eljutni oda, hogy annyira becsülöm a saját munkámat, hogy akár magas árat is el merek kérni érte és többek között azért, mert tényleg NAGYON jó vagyok abban, amit csinálok. 

Sokkal több pozitív gondolatot kell magamban pörgetni és a jövőt – nemcsak a holnapot – akarni, tervezni, megvalósítani kell.