Blog

Ez a spontán bejegyzés rövid ideig lesz csak elérhető.

2023-ra utólag vegyes érzelmekkel tekintek. Voltak sikerek és mélypontok, komoly kihívások.

Ha a bevételeimet nézem, a 21%-os növekedés nem lenne rossz, ha önmagában nézem, de ha azt is hozzáveszem, hogy az átalányadó bevezetése miatt mennyivel magasabbak lettek a költségeim, illetve milyen elképesztő méreteket öltött itthon az infláció, akkor az év egyértelmű anyagi bukás.

Amellett, hogy az áraimon mérsékelten emeltem, bizony olykor még az is előfordult, hogy olcsóbban dolgoztam, mint szerettem volna, mert az ügyfeleim is jóval árérzékenyebbek lettek, még a meglévők is.

Míg korábban főleg egyedi tervezésű honlapokat készítettem, idén a RAPID honlapból többet készítettem, mint az elmúlt 3 évben összesen, pedig az árajánlati struktúrámon szinte nem változtattam, továbbra is az egyedi honlapok előnyei vannak fókuszban, mégis kelendőbbek voltak a „konzerv” megoldások.

A meglévő ügyfeleim egy része is árérzékenyebbé vált és bizonytalanná vált a vállalkozásuk jövője. Olyan ügyfelek, akik korábban évekig egy összegben kifizették előre a karbantartási díj teljes éves árát (ami töredéke még mindig a piaci átlagnak!) , most havi részletfizetést kértek, és sajnos többen is lemondták a szolgáltatást anyagi okokra hivatkozva, mivel a saját vállalkozásuk sorsában sem biztosak. Öröm az ürömben, hogy idén többen is átpártoltak hozzám más szolgáltatóktól, épp az elszállt áraik miatt.

Szintén borzasztóan jóleső érzés, hogy idén a legmagasabb árat kifizető ügyfeleim a Google-ból érkeztek és az ő tovább ajánlásaik szintén jövedelmezőek voltam számomra. Kiváló emberekkel dolgozhattam együtt, akikkel értékrend szempontjából is nagyon egy húron pendültünk. Hihetetlenül jó érzés volt többektől is olyan visszajelzést kapni, hogy nagyon elégedettek velem ÉS hogy abszolút hiteles a honlapom, mert az a stílus, minőség és kedvesség, ami megfogta őket az élőben is átment.

Több olyan ügyfelem is volt, akik a közreműködésemmel szintet tudtak lépni, ami szintén nagy örömmel töltött el. Ezekre a projektekre mindig úgy tekintek, mintha egy kiskukta lennék – az üzleti ötlet, a csapatok, akik a vállalkozások mögött állnak olyan séfek, akiknek megtiszteltetés a keze alá dolgozni. Távol áll tőlem azoknak a webdesignereknek a hozzáállása, akik a saját tudásuknak és sikerüknek tudják be, ha egy ügyfelük jelentős árbevétel növekedést könyvelhet el. Én ezt úgy látom, hogy ha nincs jó üzleti modell és megfelelő marketing, akkor a legtehetségesebb webdesigner a legtutibb webshoppal sem tud 200%-os növekedést elérni.

Sajnos idén az is megtörtént velem, ami korábban csak rémálmaimban: nem volt több hónapra előre beütemezett munkám. A legnagyobb veszteséget az okozta, amikor egy ügyfél szerződéskötés után, de még előlegfizetés előtt vált szó szerint kámforrá, amire korábban még sosem volt példa. Nagy összegű, kb. 6 hetet felölelő projektről volt szó, és szó szerint eltűnt az ügyfél, sem levelekre, sem telefonhívásra nem reagáltak, így nemcsak anyagilag, de érzelmileg is padlóra vágott az eset. A beeső kisebb munkákból és saját projektekből a töredékét sem tudtam a kieső összegnek előteremteni és ez a hiány az év hátralévő részére is rányomta a bélyeget. (A sors fintora, hogy az ügyfél fél évvel később újra megjelent egy nyájas elnézést kérő levéllel, de hosszas tépelődés után nemet mondtam, a bizalmam elveszett.)

Hogy a bevételeimmel nem lehetek elégedett, annak az is az oka, hogy a tavaszi végkimerüléséig zajló hajtás és a fentebb említett cserbenhagyásos eset hatására úgy döntöttem, idén többet foglalkozom saját magammal és a saját vágyaimmal, céljaimmal – no meg a saját vállalkozásommal.

Ha nem régóta követsz, akkor talán még nem tudod, hogy anno a kislányom miatt lettem vállalkozó, hogy mindig ott legyek neki, amikor csak kell. Még bölcsis korában előfordult, hogy úgy estem be érte egy munkahelyi megbeszélésről, hogy ő volt az utolsó, akiért mentek. Látszólag jól érezte magát, de otthon kiborult, mert félt, hogy nem megyek érte. Megígértem neki, hogy többet ilyen nem fordul elő és ez volt az egyik legnyomósabb érvem a vállalkozói lét mellett. Bevallom, idén voltak hónapok, amikor néznem kellett, hogy mit és mennyiért vásárolok, és átvillant az agyamon az is, hogy feladom. A folytatáshoz mindig az a tudat adott erőt, hogy ott vagyok neki, amikor kell. Ez olykor nem kis kihívás, mert ha beteg, a munka nem áll le és éjszaka vagy hajnalban kell dolgoznom, amit egyre nehezebben tolerál a szervezetem. Idén pont emiatt többször is voltam beteg, mint a covidos időkben, az év végére pedig állandósult gerincproblémáim is lettek, amit most már kezeltetnem kell, ha nem akarok műtétet és állandóan fájdalomcsillapítót szedni. Ez is plusz egy ok amellett, hogy kevesebb időt töltsek a gép előtt és többet foglalkozzak a saját egészségemmel. 🙂

Mindezen történések hatására döntöttem úgy, hogy előre veszem magam és a saját vállalkozásom azért, hogy többet tudjak oktatással foglalkozni, ami mindig is szívügyem volt. Vettem egy nagy levegőt és tudatosan nem vállaltam munkát ősz elején, hogy be tudjam végre fejezni az első online tanfolyamomat és beindítsam az oktatási „lábamat”. Ez anyagilag szintén nehéz időszak volt, amit a férjem támogatása nélkül nem tudtam volna átvészelni. Mindketten úgy tekintettünk erre az időszakra, mint befektetés, ami majd megtérül.

Ennek a „lábnak” a beindítása még eléggé döcög, jóideje egyáltalán nem kellett „marketingelnem”, és a tutinak vélt módszerek (mint ingyenes anyagok, automatizmusok stb.) eddig nem váltak be, így a 2024-es évem célja, hogy ezzel a lábbal is felépítsem a hitelességem és biztos jövedelmet tudjak magamnak biztosítani.

A váltásomban van egy morális cél is azon túl, hogy kevesebb időt szeretnék a monitor előtt tölteni.

Sosem voltam az, aki magas lóról megmondja, hogy mit KELL tenni, ugyanakkor azt látom, a világ abba az irányba tendál, hogy vannak pásztorok és -bocsánat a kifejezésért- birkák és egyre többen igénylik, hogy valaki pásztorként mondja meg nekik, mit kell tenniük. Alapvetően nem is lenne baj azzal, hogy vannak pásztorok, azonban úgy látom, sok esetben a pásztorsághoz elég csak lehengerlőnek lenni, és jól manipulálni az érzelmekkel, a tudás nem számít és isten ments, hogy a báránykáknak gondolkodni kelljen.

Az idén még fogékonyabb lettem erre, és még jobban bántotta a szemem az a sok kampány, amiben úgy éreztem, hülyének néznek és elképedve tapasztaltam, hogy ezek a semmiből hirtelen felbukkanó „influenszerek” (köztük marketinges, webdesigner, üzleti tanácsadó stb.) mennyi bevételre tesznek szert ezzel a módszerrel. A legnagyobb csalódásom az volt, amikor én is bedőltem egy ilyen tanácsadónak, és úgy vettem meg egy könyvet, hogy utólag kiderült, az illető már akkor elkezdte értékesíteni, amikor még csak a könyv ötlete volt meg, de abból még egy szót nem írt meg. Több, mint 1000 „könyvet” adott így el, amelyet fél év elteltével sem kaptunk még meg. Számomra amellett, hogy kiábrándító a jelenség, mégis irigylésre méltónak tartom ezt a fajta önbizalmat és marketing tudást, amivel egy nemlétező valamit tudott az illető eladni. Ehhez is tehetség kell, nemde? 🙂

Volt más hasonló elgondolkodtató – vagy inkább megbotránkoztató- történetem, amikor pl. 800.000Ft-ért akartak rám sózni egy vállalkozásfejlesztési programot, amit az értékesítő kétségbeesésében már 300.000 Ft-ért is odaadott volna, ha 5 percen belül fizetek. Számomra az ilyen „üzletemberek” erkölcsileg nullák, és anyagi siker ide vagy oda, nem szeretnék olyanná válni, mint ők és sosem szeretnék mások átveréséből meggazdagodni.

Hiszek abban, hogy tisztességesen is lehet ezt csinálni.

Saját ügyfeleimről tudom, hogy szerencsére nem mindenkit lehet rászedni ilyen módszerekkel és a 2024-es célom az, hogy megtaláljam azt a réteget, akik nem akarnak könnyen (meg)vezethető csordatagok lenni, hanem hajlandóak gondolkodni és tenni a saját fejlődésükért, és erre nem sajnálják az elfogadható mértékű pénzt kiadni. Szeretném azt hinni, hogy léteznek olyan emberek, akiknek hozzám hasonlóan elegük van már a kilóméteres, túl sokat ígérő értékesítési oldalakból, a sokszor egy óra alatt összedobott és túlárazott bónuszokból és az általuk be nem váltott ígéretekből.

Azoknak a szolgáltatóknak a táborát szeretném erősíteni – mert tudom, hogy vannak ilyenek – akik valódi megoldásokat adnak, ám nem azáltal, hogy mindenben pontosan megmondják, mit kell tenni, hanem úgy, hogy lehetséges utakat mutatnak és gondolkodásra ösztönöznek, módszereket mutatnak meg.

Én hiszek abban, hogy a legjobb megoldást mindenki saját maga tudja, csak abban kell segíteni, hogy elkezdjen gondolkodni és megismerjen bizonyos aranyszabályokat, amelyek segítik, hogy ne tévesszen célt. A módszerek ismerete pedig ahhoz kell, hogy hatékonyabban tudjon válogatni, dönteni, vagy épp valamit a gyakorlatban alkalmazni. Én is gyakorlatias vagyok és csak azt tudom elsajátítani, amit nemcsak megtanulok, hanem csinálok is. Hiszek abban, hogy ezt képes vagyok átadni másoknak is.

Látom már, hogy ez bizony nehéz út, és nekem is tanulnom kell, hogyan kommunikáljam mindezt úgy, hogy ebben a végtelenül hangos marketing zajban meghalljanak engem is anélkül, hogy átvenném a kiabálók stílusát. Mert hiába tudom, hogy nagyon klassz tanfolyamokat alkottam meg (és folyamatosan vannak ötleteim, hogyan lehetnének még jobbak), azok értékesítése még nagyon döcög, szóval keresem én is a „hangom, és a módszerem”, amivel elérem a célom és a célközönségem. Ígérem, ha megtaláltam, beszámolok arról is. 🙂

Összegezve, bár ilyen sok kihívást még sosem kellett vállalkozóként megélnem, és van bennem némi félsz is, mikor találnak ki a politikusaink megint valamit, amivel a kisvállalkozókat még nehezebb helyzetbe hozzák, alapvetően mégis izgalommal várom a következő évet és bízom benne, hogy 2024. minden szempontból jobb év lesz az eddigieknél. 🙂